Dr. Horváth Zoltán (1921-2004)

1921. március 6-án született Miskolcon. 1940-ben ugyanitt, a Fráter György Gimnáziumban érettségizett, 1944-ben szerezte meg a kohómérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya Kohó- és Erdőmérnöki Karán Sopronban. 1944. december 1.-én lett oktató az egyetem Fémkohászattani Tanszékén. Itt 2 évig volt tanársegéd, 3 évig adjunktus, 4 évig intézeti tanár, ill. docens (1951. 03. 20.-án Széki professzor nyilv. rk. tanárnak terjesztette fel), és 33 évig egyetemi tanár. 34 évig volt tanszékvezető és 10 évig a Kohómérnöki Kar dékánja. 1986-ban ment nyugdíjba. Utána 1,5 évig volt a tanszéken tudományos főmunkatárs és 1 évig az ALUTERV-FKI-ben tanácsadó főmunkatárs, majd professzor emeritus.

1948-ban szerezte meg az egyetemi doktori fokozatot, 1952-ben lett kandidátus, és 1961-ben a műszaki tudomány doktora.

Az oktatás területén Ő alakította ki az Általános kohászattan, az Elméleti kohászattan és később a Kémiai metallurgia címen oktatott tárgy anyagát. Ezzel párhuzamosan a kohómérnök hallgatóknak előadta állandó jelleggel a Fémkohászattant, időszakosan a Hidrometallurgiát, a Ritkafémek kohászatát, a Fizikai-kémiát (1959-1963), az Elektrokémiát(1949-1950).

Meghívott előadóként oktatta a Kohóipari Technikumban az Általános kémiát (1945-1946), a Budapest Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán a szervetlen kémiai technológusoknak a Fémmetallurgiát (1949-1950), a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a vegyipari gépészeknek a Timföldgyártást. 1964-ben Freibergben vendégprofesszori minőségben a fémkohómérnök hallgatóknak, a freibergi, a Drezdai Egyetem érintett oktatóinak, üzemi szakembereknek az elektrometallurgia elméletéből tartott előadássorozatot. Miskolcon, Sopronban, Budapesten, Visegrádon, Veszprémben, az ország csaknem minden kohászati üzemében a termodinamika és a reakciókinetika kohászati felhasználásáról, az alumínium, a réz, a nemes-, a nagyolvadáspontú, a sugárzó fémek kohászatáról, a fémhulladékok feldolgozásáról, a fajlagos energiafogyasztás csökkentésének lehetőségeiről 50-nél több mérnöktovábbképző előadást tartott.

Dékáni fejlesztő munkájának keretében kezdeményezte 1956-ban Balsay István, Budninszky Tibor és Szele Mihály, 1964-ben Dr. Káldor Mihály és Dr. Kiss Ervin egyetemi tanári kinevezését, valamint az Automatikai és Öntészeti Tanszék létesítését. 1959-ben Ő egészítette ki a Nemzeti Múzeumból előkerített rektori és kohász dékáni láncot a szükséges változásokkal. 1963-ban Ő nevezte ki Dr. Berecz Endrét az Általános és Fizikai Kémiai Tanszékre tanszékvezetőnek. A karon belül szívós meggyőző munkával sikerült elfogadtatni és megvalósíttatni azt az elvet, hogy az alapozó tárgyak, minden szaktárgy anyagát készítsék elő az általánosítható törvényszerűségek ismertetésével. Több évtizedes munkával kidolgozta a kohászati termodinamika alapjait, és ezeket bevezette a Fémkohászattani Tanszék által oktatott tárgyak anyagába. Ezek előnyeit felismerve fokozatosan a többi kohász szaktanszék is magáévá tette a termodinamikai szemléletmódot. Dr. Horváth Zoltán professzor rendkívül fogékony volt az újra. A folyamatosan korszerűsített tananyagba előadásain szinte azonnal beépítette a legfrissebb metallurgiai ismereteket és szorgalmazta, hogy a végzős hallgatói olyan diplomatervező feladatokat is készítsenek, amelyek akár jelentősen is eltértek a „hagyományos” fémkohászati szakterületektől.

Szakmai-tudományos munkásságát számos szakkönyv, egyetemi tankönyv és jegyzet, valamint szakdolgozat és szakcikk fémjelzi, melyek kb. egyharmada idegen nyelvű. Részben társszerzőkkel, magyarul és idegen nyelveken 22 könyvet, mintegy 50 jegyzetet és 250 folyóiratcikket írt és jelentetett meg. Egyik könyvét és több dolgozatát idegen nyelvre lefordítva is kiadták. Több ásványtani, fizikai-kémiai, tüzeléstani és nyersvas-metallurgiai jegyzetet ill. tankönyvet lektorált.

Különösen szoros és hosszantartó munkakapcsolatot alakított ki az alumíniumiparral. Tanácsait az ipari vezetők kiválasztásánál is kikérték, és figyelembe vették. Kutatói, kutatásvezetői és tudomány szervezői tevékenységével előmozdította a régió fémkohászatának tudományos, szakmai és kulturális kapcsolatait. Egyetemi munkássága nemcsak a szakmát ismerő és szerető mérnökök képzésében nyilvánult meg, hanem közvetlenül is segítette a magyar fémkohászati ipar fejlődését saját és beosztott oktatótársai ismereteinek, munkaképességének mozgósításával.

A szigorúan vett szakmai-tudományos munka és az oktatási feladatok mellett Dr. Horváth Zoltán szívesen foglalkozott a Miskolci Egyetem, a Fémkohászattani Tanszék, a híres elődök (Agricola, Born Ignác, Scopoli Antal, Kerpely Antal, Faller Károly, Széki János) és a kohászati tudomány legnagyobbjainak (pl. Karl Josef Bayer) élettörténetével. A Selmeci Bányászati-kohászati Akadémia és Mozart kapcsolatát elemző kutatásairól mintegy húsz tanulmányt írt, és nyugdíjas éveiben is sokat vizsgálta az egyetem és az irodalom, az éremművészet, valamint Mozart közötti kapcsolatot.

Megalakulása óta tagja volt az MTA metallurgiai bizottságának, a fémmetallurgiai albizottságnak pedig évekig elnöke volt. Tagja ill. elnöke volt az aspiráns felvételi vizsgáztató bizottságnak. Mintegy 50 egyetemi doktori, kandidátusi és akadémiai doktori értekezésnek volt opponense. Több kandidátus ill. akadémiai doktor védésén volt bizottság elnöke ill. tagja. Több magyar és egy indiai aspiránsa volt. Évekig tagja volt a londoni Institut of Metalls-nak. 1993 óta a washingtoni National Geographic Society-nek.

A kutatás területén az alábbi fontosabb témákkal foglalkozott:

1.bauxitok feltárásának kinetikai vizsgálata,

2.a kovasav oldódásának és kiválásának a mechanizmusa (témafelelős: Riedl István),

3.nátrium-aluminát-oldat szerkezetének vizsgálata, (témafelelős: Dr. Lengyel Attila), (az ALUTERV-FKI koordinálásával, 20 kutatóhely közreműködésével végzett kísérletek értékelő elemzésében is részt vett, az eredményekről 1986-ban az AIME New Orleansban tartott konferenciáján Dr. Zambó János tartott előadást, erre hivatkozva a Light Metals szerkesztősége 1986-ban a munkát az időszak egyik legkiválóbb könnyűfém-kohászati eredményének minősítette),

4.az inotai és ajkai alumínium kohónál vizsgálta a minimális energiafogyasztás, a hőegyensúlyt biztosító és a gazdaságos áramsűrűséget (társszerző: Dr. Sziklavári Károly, az erről készült dolgozat a Magyar Elektrotechnikai Egyesület pályázatán I. díjat kapott, a témáról előadást tartottŽiar nad Hronomban, Wiesbadenben, és Freibergben, a wiesbadeni előadás anyagához E. Schwarz-Bergkampf leobeni professzor nomogrammokat készített és ezeket 1968-ban az 5. Nemzetközi Leobeni Könnyűfémkohászati Napokon tette közzé, a témából Drezdában doktori értekezés készült),

5.a Fémkohászattani Tanszék kollektívájával együtt vizsgálta LiF hatását az alumínium-elektrolit dermedésére és a timföldoldó képességére, (az eredményről 1987-ben, Krakkóban tartott előadást),

6.termodinamikai számításokkal nemzetközileg is elfogadott módon elemezte annak a Tóth-eljárásnak a megvalósíthatóságát, amelyik agyagból klórozással és az alumínium-klorid manganotermikus redukciójával kívánt alumíniumot előállítani (ezzel a szakvéleménnyel 1974-ben több millió forintos kiadástól mentette meg a népgazdaságot),

7.1984-ben hőtechnikai és termodinamikai vizsgálattal, valamint kísérletekkel analizálta az alumíniumnak agyagból karbotermikus úton való előállításának feltételeit, (együttműködő: Dr. Mihalik Árpád és Riedl István),

8.szakvéleményt készített az adalékos feltárásról, és a komplex kausztifikálásról (1988),

9.szakvéleményt készített a timföldgyárakban lévő energia-megtakarítási lehetőségekről (1991),

10.a fajlagos energiafogyasztás alakulása a réz elektrolitos raffinálásánál (1983),

11.a Csepeli Fémmű elektrolitos rézraffináló üzemében az elektrolízis feszültség- és energiamérlegét kísérletekkel elemezte (témavezető: Szepessy Andrásné),

12.Csepeli Fémműben elektrolit véglúgjának ioncserés és oldószeres extrakciós tisztítási lehetőségeit kísérletekkel vizsgálta (témafelelős: Dr. Lengyel Attila),

13.a recski rézérc kohósítására javasolt technológia,

14.ritkafémek előállításának és raffinálásának elméleti alapjai, (nívódíjas cikkek)

15.a kohósítás tervezésének elméleti alapjai:

a)többfokozatú ellenáramú folyamatok vizsgálata (1977).

b)Rist-diagramok a metallurgiában (1990),

c)az elektrolízis szerepe a metallurgiában (1989)

d)a Pourbaix-diagramok felhasználása a hidrometallurgiában (1985),

e)a fajlagos-energiafogyasztás alakulása a különféle fémeknél a periódusos rendszerben elfoglalt helyük függvényében (a Metall 1978-as évfolyamában megjelent cikk anyagát felhasználta Wolfgang Wuth az Erzmetall 1981-es évfolyamában található közleményben)

f)a bepárlás eredménye (1984),

g)megoszlási folyamatok elmélete és kinetikája (1985),

16.az MTA Tudományos Osztályának felkérésére helyzetképet készített a metallurgiai tudományterület helyzetéről és fejlődésének irányairól, (a Műszaki Tudomány 1973-as évfolyamában jelent meg),

17.évtizedekig foglalkozott a termodinamika és reakciókinetika kohászati felhasználásával,

18.a réz pirometallurgiájábankidolgozta a mátrixos és számítógépes elegyszámítás alapjait (1976).

Kitüntetései:

• ·Munka Érdemrend arany fokozata(1973 és 1986)
• ·Szocialista Munkáért érdemrend(1959)
• ·Akadémiai Díj I. fokozata(1965)
• ·Felsőoktatás Kiváló dolgozója(1953)
• ·Oktatásügy Kiváló Dolgozója(1956 és 1965)
• ·Wahlner Aladár Emlékérem(1958)
• ·Kerpely Antal Emlékérem(1967)
• ·Mikoviny Sámuel Emlékérem(1979)
• ·Zorkóczy Samu Emlékérem(1987)
• ·Kohászat Kiváló Dolgozója(1972)
• ·Kassai Műszaki Főiskola Emlékérme(1977 és 1982)
• ·Osztravai Egyetem Emlékérme(1985)
• ·Amerikai Vakuumtechnika Egyesület Emlékplakettje(1988)
• ·OMBKE tiszteleti tagja(1990)
• ·Külföldi magyarok Cleveland székhelyű (USA, Ohio)

Tudományos Akadémiájának tiszteletbeli rendes tagja(1990)

• ·Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora(1991)
• ·OMBKE Jubileumi Emlékérme(1992)
• ·Aranyoklevél a Miskolci Egyetemtől(1994)
• ·Professor Emeritus(1996)
• ·OMBKE Soltz Vilmos emlékérem(1997)
• ·ME Portré leleplezése (1998)
• ·Csepeli Fémmű Jubileumi aranyérme(1995)
• ·ME Jubileumi aranyérme(1999)
• ·Az Anyag-és Kohómérnöki Kar emlékérme(2001)
• ·OMBKE a Mária Terézia emlékérem sorozat(2001)
• ·Az MTA Kémiai Metallurgia Albizottság tiszteletbeli tagja(2003)
• ·Gyémántoklevél a Miskolci Egyetemtől(2004)

Nívódíjak:

I.Kiadói Főigazgatóság(1975)

II.KL Szerk. Biz. (1972 és 1976)

Fogadások:

oAlutröszt(1986)

oMiskolci Egyetem(1996)

oME Metallurgiai Intézet(2001)