Metallurgiai és Öntészeti Intézet
|
Magyar
|
Az intézethez tartozó tanszékek
800px-Selmecbanya_palotak">
Az Intézet Története
Utolsó Módosítás: 2014 | 03 | 26 | Utolsó Szerkesztő: Harangi Zoltán

“A 21. század számos új kihívás elé állította a fémes anyagtudománnyal foglalkozó szakembereket, főleg a képzés gyakorlatiasabbá tétele érdekében. Törekvés lett a Műszaki Anyagtudományi Karon a háttéripar erőteljesebb bevonása az oktatásba, amely elsősorban kihelyezett oktatási helyek oktatásba bevonására irányult. Így jött létre egyetemi kezdeményezésre a Dunaferr vezetőinek támogatásával és egyetértésével egy kihelyezett dunaújvárosi tanszék – a Metallurgiai (ISD Dunaferr) Kihelyezett Tanszék –  2010 végén, s 2011-től így a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék ismét intézetté alakult Metallurgiai és Öntészeti Intézet elnevezéssel. Vezetőjéül Török Tamás kapott megbízást 2013-ig, majd 2013-tól Kékesi Tamás.”

…az  intézetté váláshoz vezető út nem volt egyszerű, ha  szeretne tájékozódni Intézetünk színes múltjáról, az alább látható legördülő menük egyikére kattintson.

A kohómérnök képzés kezdetei hazánkban (1763-1872)

 A XVIII. század elejére Európában, így hazánkban is az egykor dúsgazdag – főleg arany, ezüst, réz – érclelőhelyek hagyományos módon hozzáférhető és könnyen kinyerhető készletei gyakorlatilag kimerültek. A bányászatnak, ill. a bányászoknak meg kellett küzdeni az egyre fokozódó mélységekkel, a kohászatnak, ill. a kohászoknak az egyre nehezebben feldolgozható ércek kohósításával. Tekintettel arra, hogy ezidőtájt a bánya-, ill. kohóiparon kívül a világon sehol sem létezett másféle nagyipar, a bányász-kohász szakemberekre hárult a gépészet, az építészet, a vízszabályozás, az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás feladatainak ellátása is, ezért az akkori időkből származó bergbauwesen, montanwissenschaft kifejezések lényegesen szélesebb tudományterületeket foglaltak magukban, mint amit ma a bányászati, ill. kohászati tudományterület alatt értünk.

Az egyre gyarapodó bányász-kohász ismeretanyag előbb apáról-fiúra szállva öröklődött át a fiatalokra, majd céhszerű képzés alakult ki, azaz tapasztaltabb szakemberek, ún. bányatisztek mellett lehetett a tapasztalatokat, ismereteket rövidebb-hosszabb idő alatt megszerezni. A XVIII. század elején azután a Habsburg-birodalom állami-kincstári apparátusa bányászati-kohászati iskolák megteremtésével kívánta az utánpótlást biztosítani. Az ezidőtájt Európában létrehozott iskolák közül egyedül az 1735-ben alapított selmecbányai Berg-Schola vált életképessé, ennek az iskolának a tananyagát, tanrendjét, követelményrendszerét az ún. Instrukció [1-5] tartalmazza, melyből világosan kiderül, hogy hazai kohómérnökképzésünk – s egyben bányamérnökképzésünk – kezdete egyértelműen 1735!

A Berg-Schola megalapításával egyetemünk alapjai ugyan megteremtődtek, de az ekkori kétéves képzési forma még együttesen adott bányász-kohász képzettséget a Selmecbányán tanuló diákoknak, a bányászat és a kohászat oktatásának szétválása – önállósodása – csak a 67-es kiegyezés után, 1872-ben következett be az akkori történelmi határainkon belüli Selmecbányán, immáron magyar nyelven. Egyetemünk alapításának dátuma tehát 1735, az önálló kohómérnökképzés megindulásának dátuma viszont 1872! E két időpont között többször is átalakult az oktatás Selmecbányán, ennek határkőiként említhető időpontok:

1762:  Mária Terézia rendeletével a bányászati iskola (a Berg-Schola) még magasabb szintű intézménnyé (Academica montanistica) alakul át.

Az eleddig kétéves képzés 3 évfolyamos képzésként folytatódik, 7 éven belül 3 tanszék létesül, melyből az elsőként létrejött Ásványtan, Kémia, Kohászat tanszék vezetésére Jacquin Vilmos bányatanácsos kap megbízást, s őt követi ezen a poszton a tanszék 1866-os átalakulásáig:

Scopoli János       (1769-1779)

Ruprecht Antal     (1779-1791)

Patzier Mihály      (1792-1811)

Hőring Mihály     (1811-1820)

Wehrle Lajos        (1820-1835)

Ertl József             (1835-1837)

Bachmann József (1837-1851)

Hauch Antal         (1851-1866)

Curter Ignác         (1857-1866)

1807:  A selmeci akadémia keretein belül az erdészeti tanintézet létesítésével megindul az önálló erdészképzés, s 1838-tól ennek tükröződéseképp az akadémia neve is Bányászati és Erdészeti Akadémiává változik.

1846:  A tananyag reformjaként az eleddig 3 évfolyamos oktatás 4 évfolyamossá alakul át, a tanszabadság fokozatosan szűkül, egyre több előírással növekednek a hallgatók kötelezettségei.

1868:  1866-ban a Kémia, Kohászat tanszéktől a kémia oktatását egy új tanszék, a Vegytan és természettan tanszék veszi át, a Kohászat és Kémlészet néven maradó kohászati szaktanszékre kerül Kerpely Antal, s bele kezd a kohászat oktatásának átszervezésébe.

Első évfolyamtól indulóan évfolyamról-évfolyamra beindul a magyar nyelven történő képzés, mely 72-ig teljesen kiszorítja és felváltja a korábbi német nyelvű képzést.

Azt, hogy az 1735-ben alapított Berg-Scholának kik voltak hallgatói, nem tudjuk. Írásos utalások vannak arra, hogy évente, évfolyamonként 8-8 tanuló vett részt az iskolaszerű képzésben, s ez az iskolaszerű képzés 1770-ig tartott, tehát mintegy 250 bányatiszt, tiszthelyettes kiképzésére kerülhetett sor.

Faller Gusztáv m.kir. bányatanácsos és akadémiai tanárnak a selmeci bánya- és erdész akadémia évszázados fennállásának alkalmából összeállított emlékkönyvéből tudjuk [6], ki volt az a 4463 diák, aki bányász-kohász hallgatóként 1872 előtt az akadémiát elvégezte.


Kohómérnökképzés a Metallurgiai és Öntészeti Intézet jogelőd tanszékejein (1872-től napjainkig)

Kerpely professzor reformtörekvései alapján a Ferenc József által 1872. aug.15-én szentesített rendelet értelmében a bányászati és erdészeti akadémián az 1871/72-iki tanév végéig alkalmazott kötelező tanrend, az új szervezettel megszüntettetett, s a tanszabadság összekötve államvizsgákkal vagy szigorlatokkal léptetett életbe [7-8]. Ekkor szétvált a bányászat oktatása a kohászattól, 1872-től a kohászat oktatása a bányászati akadémián belül ekkor kialakult

−        bányászati

−        fémkohászati

−        vaskohászati

−        gépészeti és épitészeti

szakiskolák közül az önálló fém-, ill. vaskohászati szakiskola keretében, 3 évfolyamos képzésként folytatódott tovább. Az első évfolyam tárgyai mind a 4 szakiskolában azonosak voltak, a második, ill. harmadik évfolyam tematikái tértek el a szakirányok sajátosságai szerint. Az ekkor kialakított, majd 1876-ban finomított tanrend szerint ekkor rendszeresítették az abszolutórium megszerzése és üzemi-szakmai gyakorlat teljesítése utáni államvizsgákat. (Az államvizsgákról készült jegyzőkönyveket alapulvéve egy minikönyvben került megörökítésre az 1872-1997 között hazai diplomát szerzett kohómérnökeink listája [9]).

 

Az önálló hazai kohómérnökképzés 1872.évi megindulása óta eltelt időszak alatt számos 3 helyszínen folyt a képzés : Selmecbányán 1919-ig, Sopronban 1919-1952 között, majd azóta Miskolcon. A selmeci, a soproni, ill. a miskolci időszak számos mozzanata közül az alábbiak emelhetők ki:

−        gyakori volt a névváltoztatás, s az oktatás időtartamának változása

−        1872-ben az alábbi szaktanszékekkel indult meg a hazai kohómérnökképzés:

Általános és elemző vegytan                          (Schenek István)

Fémkohászat és fémkohótelepek tervezése    (Schreder Rezső)

Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet    (Kubacska Hugó)

Vaskohászat és vasgyártás                             (Kerpely Antal)

Általános és vasgyári gépek                           (Farbaky István)

−        A hazai kohómérnökképzés során az oktatási egységek (tanszékek, intézetek) jelentős változásokon mentek át, ezt mutatja a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék jogelődjeire vonatkoztatottan az alábbi táblázat [10-18].

−        A hazai kohómérnökképzés során Selmecen, Sopronban és Miskolcon egyaránt az egyetemet végzettek elnevezése is – az aktuális tanrendeknek megfelelően – jelentősen változtak. Amíg kezdetben Selmecen államvizsgázott vas-, ill. fémkohász, majd vas-, ill. fémkohómérnöki oklevelek kiadására került sor, addig Sopronban, ill. a miskolci évek elején előbb egységes kohómérnöki, később metallurgus-technológus végzettséget lehetett szerezni. A 60-as évek végétől negyedszázadon át az ágazati képzés volt az uralkodó, majd az egyfajta kísérletként bevezetett modulszerű képzés egy év utáni beszüntetését követően a szakirányú képzés terjedt el, a 2005/2006-ban elindított kétlépcsős BSc-MSc képzés óta ennek egy speciális változata a gyakorlat.


A Metallurgiai és Öntészeti Intézet jogelőd oktatási szervezeti egységeinek elnevezései, vezetői kronologikus sorrendben

Metallurgiai és Öntészeti Intézet ma a Miskolci Egyetemen a vas- és fémkohászat metallurgiai aspektusait , továbbá a vas- és fémöntészet elméleti-gyakorlati vonatkozásait hivatott a leendő BSc-s, ill. MSc-s hallgatóknak oktatni elsősorban a fémelőállítási (BSc) ,valamint a kémiai fémtechnológiai (MSc) szakirányon, ill. az öntészeti szakirányon tanulók számára. Ma az intézeten belül ugyan van 3 különböző tanszék (Kémiai Metallurgiai és Felülettechnikai Tanszék, Öntészeti Tanszék, Metallurgiai –ISD Dunaferr- Kihelyezett Tanszék), de ezek az intézeten belüli tanszékek nem önállóan gazdálkodó tanszékek, vezetőik kifele – egyetemen kívülre – semmiféle jogosítvánnyal nem rendelkeznek.

Időpont

Metallurgiai és Öntészeti Intézet

jogelőd oktatási szervezeti egységeinek elnevezése ,vezetője

1763-1840

Ásványtan, Kémia, Kohászat Tanszék (1763-1840)

Jacquin Miklós 1763-1769

Scopoli János 1769-1779

Ruprecht Antal 1779-1791

Patzier Mihály 1792-1811

Hőring Mihály 1811-1820

Wehrle Lajos 1820-1835

Ertl József 1835-1837

Bachmann József 1835-1840

1840-1866

Kémia, Kohászat Tanszék (1840-1866)

Bachmann József 1840-1851

Hauch Antal 1851-1857

Curter Ignác 1857-1866

1866-1872

Kohászat és Kémlészet Tanszék (1866-1872)

Curter Ignác 1866/1867

Richter Róbert 1867/1868

Kerpely Antal 1868-1872

 

1870-1987

Fémkohászat és fémkohó-telepek tervezése Tanszék
(1870-1904)

Vaskohászattan és vasgyártás Tanszék
(1872-1904)

Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet Tanszék
(1872-1876)

Fémkohászattani Tanszék (1904-1987)

 

Vaskohászattani Tanszék
(1904-1987)

 

Öntészeti Tanszék
(1965-1987)

 

Schréder Rezső 1870-1888Schelle Róbert 1888-1892Mályi Sándor 1892-1894Faller Károly 1894-1913Széki János 1913-1952

Horváth Zoltán 1952-1986

Pásztor Gedeon 1986/1987

Kerpely Antal 1872-1881Soltz Vilmos 1881-1901Barlai Béla 1901-1901Balázs István 1919-1923Cotel Ernő 1923-1944

Diószeghy Dániel 1944-1946

Zsák Viktor 1946-1955

Simon Sándor 1955/56

Szele Mihály 1956-1960

Simon Sándor 1960-1986

Farkas Ottó 1987

Kubacska Hugó 1872-1876Nándori Gyula 1965-1987 

 

1987-2004

Metallurgiai Intézet (1987-2004)

Farkas Ottó 1987-1995

Károly Gyula 1995-2004

Fémkohászattani

Tanszék *

(Pásztor G. 1987-90)

(Czeglédy Béla 1990-1995)

(Kékesi Tamás 1995-1998)

(Török Tamás 1998-2004)

Vaskohászattani

Tanszék*

(Farkas Ottó 1987-1995)

(Tóth L.Attila 1995-2003)

(Grega Oszkár 2003/2004)

Öntészeti

Tanszék*

(Nándori Gyula 1987-1991)

(Szalay Gyula 1991-2000)

(Tóth Levente 2000-2004)

2004-2011

Metallurgiai és Öntészeti Tanszék (2004-2011)

Károly Gyula 2004-2006

Dúl Jenő 2006-2010

Török Tamás 2010/2011

Fémkohászattani

Szakcsoport*

(Török Tamás 2004-2006)

Vaskohászattani

Szakcsoport*

(Grega Oszkár 2004-2006)

Öntészeti

Szakcsoport*

(Dúl Jenő 2004-2006)

2011-

Metallurgiai és Öntészeti Intézet (2011-)

Török Tamás 2011-2013

Kékesi Tamás 2013-

Kémiai Metallurgiai és Felülettechnikai Tanszék*

(Kékesi Tamás 2011-)

Öntészeti

Tanszék*

(Dúl Jenő 2011-)

Metallurgiai (ISD Dunaferr) Kihelyezett Tanszék*

(Kardos Ibolya 2011-)

*Nem önállóan gazdálkodó szervezeti egységek


A Metallurgiai és Öntészeti Intézet jogelőd intézmenyei, vezető oktatói (1870-1987)

A Metallurgiai és Öntészeti Intézet – mint egyetemünk minden más kohászati oktatási egysége – az Ásványtan, Kémia, Kohászat tanszékből eredeztethető, Kerpely Antal professzor 1868-ban Selmecre kerülése adott lökést, hogy a kiegyezést követően az önálló magyar kohómérnökképzés 1872-évi megindulásához a Kohászat és Kémlészet Tanszék átszervezésével oktatói oldalról a feltételek adottak lehessenek. Előbb 1870-ben a Kohászat és Kémlészet Tanszékből kiválva jött létre a Fémkohászat és fémkohótelepek tervezése tanszék, melynek vezetésével Schréder Rezső főbányatanácsos kapott megbízást, majd 1872-ben a Kohászati és Kémlészeti tanszék maradék része is kettévált, a Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet névvel megalakult tanszék vezetésére Kubacska Húgó kapott megbízást, míg a Vaskohászat és Vasgyártás tanszék megalapítását Kerpely professzor vállalta. A kiegyezést követő 5 éven belül tehát a Kohászat és Kémlészet Tanszékből 3 tanszék alakult, e 3 tanszék tekinthető a hazai kohómérnökképzésünk szempontjából mai intézetünk ősének, e három tanszék sok-sok változással, de önállóságát megtartva 1987-ig egymás mellett dolgozott, majd 1987-től intézetté egyesülve – egyben a korábbi 3 tanszék az önállóságát elveszítve – dolgozik ma is a szerepeltetett oktatási egységelnevezésekkel.


Fémkohászat és fémkohótelepek tervezése (Fémkohászattani) tanszék (1870-1987)

Schréder Rezső 1870-88

Schréder Rezső 1870-88

Schréder Rezső (1826-1888) 1850-ben fejezte be tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, majd néhány éves üzemi gyakorlatot szerzett réz, ezüst , ill.ólomkohászatban különböző felvidéki üzemekben. 1870-ben került vissza a selmecbányai akadémiára a frissen  alakult Fémkohászat és fémkohótelepek tervezése tanszék élére, ahol jól kamatoztathatta üzemi beosztásaiban szerzett tapasztalatokat, hiszen a Fémkohászattan, Fémkohótelepek tervezése, ill. a Fémkémlészet c. tárgyak előadásait adta elő magyar nyelven egy évtizeden keresztül, időnként változtatva a tantárgyak neveit és időtartamát, s gyakorta kiegészítve gyakorlati oktatással.

Schelle Róbert 1888-92

Schelle Róbert 1888-92

Schelle Róbert (1851-1925) kiváló selmecbányai hallgatóként már résztvett az oktatásban, főleg kémiai elemzésekben Schenek professzor (kémiai professor) támogatását élvezve. Schréder Rezső professzor halálát követve 1888-tól kinevezett professzorként erősen javította a tanszék kötődését az analitikai vizsgálatokhoz, e téren érte el sikereinek nagyobb részét, így éthetően Schenek professzor nyugállományba vonulását követően fémkohászati állását a Kémiai Tanszékkel cserélte fel, az így megüresedő helyre 1892-ben Mály Sándort nevezték ki.

 

 

Mályi Sándor 1892-94

Mályi Sándor 1892-94

Mályi Sándor (1848-1929) is selmeci diák volt, előbb erdész, majd bányász. néhány éves fémkohászati gyakorlatot szerezvén került 1892-ben a Fémkohászat és fémkohótelepek tervezése tanszék élére. Vezetése alatt a kissármási földgázmező felfedezése is tanszéki érdemmé vált, de két év után a Pénzügyminisztériumba rendelték, a Bányászati Főosztály vezetését bízták rá, ahonnan sok-sok segítséget tudott adni alma materének (vaskohászati kísérleti laboratórium, ércelőkészítési laboratórium, stb).

 

 

 

Faller Károly 1892-94

Faller Károly 1892-94

Faller Károly (1857-1913) nevéhez fűződik az oktatási anyag rendszerezése és továbbfejlesztése. Négy kötetes műve a Fémkohászattan Kézikönyve máig is értékes szaktörténeti anyag a tanszéki könyvtárban, hosszú időszakon keresztül ez a könyv volt fémkohászaink legfontosabb segédeszköze. Ebben az időszakban készítette el a tanszék az erdélyi jádvölgyi bauxitok kohósítására vonatkozó tanulmányt, amely alapja lett a magyar alumíniumkohászat kibontakozásának. Vezetése közben, 1904-ben változott a tanszék neve: Fémkohászattani.

 

Dr. Széki János 1913-52

Széki János 1913-52

Széki János professzor (1879-1952) 1913-tól 1952-ig vezette a tanszéket, és a rohamosan fejlődő tudományt és technikát a szakma szolgálatába állítva tudott élen járni tudományszakának fejlesztésében. Ebben az időszakban elsősorban a recski, nagybányai és a csúcsomi ércek, valamint a vasdús bauxitok hasznosítása jelentette a legfontosabb ipari kutatási feladatokat. A két világháború következményeként 1919-ben Sopronba, majd 1952-ben Miskolcra költözött a tanszék.

 

 

 

Dr. Horváth Zoltán 1952-86

Horváth Zoltán 1952-86

Horváth Zoltán (1921-2004) vezetésével a jelenlegi székhelyen az egység kutatási és oktatási tevékenysége a hazai adottságoknak megfelelő irányokban erősödött. Alapvető területekké fejlődött a timföldgyártás és alumíniumkohászat, valamint a rézkinyerés, finomítás és ötvözés. Emellett nagy jelentőséget kaptak az egyéb színes és ritkafémek kinyerési és tisztítási technológiái. A folyamatosan fejlesztett tananyag egyre inkább a korszerű termodinamikai és reakciókinetikai, valamint technológiai ismeretek alapjain épült fel.
Részletes önéletrajzát itt olvashatják.

 

 

Dr. Pásztor Gedeon 1986-90

Pásztor Gedeon 1986-90

Pásztor Gedeon (1941 – 2010) a Csepeli Fémműből érkezett a tanszékre, érthetően ezért vezetése alatt nagy súlyt fektetett az ipari kapcsolatok erősítésére, s új tankönyvek kiadására.

 

 

 

 

 


Vaskohászat és Vasgyártás (Vaskohászattani) Tanszék (1872-1987)

KERPELY

Kerpely Antal (1872-1881)

Kerpely Antal (1837-1907) kohászatunk mindmáig legnagyobb hazai kiválósága ,a magyar kohómérnökképzésben, a vaskohászat megreformálásában, a szaknyelv magyarrá tételében, a selmeci akadémia nemzetközi hírnevének megteremtésében kiemelkedő érdemei vannak. Utcák, szobrok, festmények, tantermek, alapítványok, emlékérmek őrzik emlékét, a Műszaki Anyagtudományi Karon működő anyagtudományi doktori iskola is az Ő nevét viseli. Kerpely professzor 1881-től az akkori kormány felkérésére a kincstári vasgyárak központi tisztségét töltötte be, megvált a tanszéktől, így a tanszék a magyar kohászat külföldön is elismert és megbecsült kiváló vezéregyéniségét vesztette el, azt aki egész életében tanult, tanított, kutatott és alkotott.
Részletes önéletrajzát itolvashatják. 

soltzjobb

Soltz Vilmos (1881-1901)

Soltz Vilmos (1833-1901) követi Kerpely professzort a Vaskohászat és Vasgyártás Tanszék élén 1881-ben. Soltz tudományos és irodalmi tekintetben csak részben követi előde nyomdokait, benne a tanári ambíció sokkal nagyobb, mint a tudományos munka iránti hajlam. A tanszéki gyakorlatok fejlesztése céljából igen nagy erőfeszítéseket tesz a tanszéki gyűjtemény bővítésére. 1892-ben megalapítja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet, melynek majd haláláig első elnöke. 1892-től 4 éven át az Akadémia igazgatója is, Ő avatja az új akadémiai épületet.

 

 

 

barlai

Barlai Béla (1901-1919)

Barlai (Neuherz) Béla (1870-1921) vezetése alatt változik 1904-ben a tanszék neve, azóta Vaskohászattani Tanszék. Fő törekvése részben a fizikai-kémia és a metallográfia magasabb szintre emelése, részben a kor követelményeinek megfelelő, új kísérleti laboratórium megépítése. 1909-ben megjelenteti Kerpely könyve után a második magyar nyelvű vaskohászati könyvét két kötetben, s 1906-08-között megépítteti a Főiskola – akkor Európa legmodernebb – vaskohászati kísérleti laboratóriumát. 1912-14 között a Főiskola rektora.

 

 

 

balázs_j

Balázs István (1919-1923)

Balázs István (1881-1962) vaskohómérnöki oklevelének megszerzését követően a tanszékre kerül, Barlai professzor súlyos betegsége idején, a selmeci Bányászati és Erdészeti Főiskolának Sopronba való áthelyezésekor veszi át a tanszék vezetését. Sopronban üres, hideg, a katonaságtól elhagyott laktanyában, mindennemű felszerelés nélkül kezdi meg az oktatást, a laboratórium hiányát képekkel, rajzokkal igyekszik pótolni. Amikor Sopronban 1923-ban a tanszék új helyére költözik, kiválik a Vaskohászattani Tanszék kötelékéből, s az általa szervezett Tüzeléstani és Anyagvizsgálati Tanszék vezetését vállalja el, s innen megy 1938-ban nyugdíjba.

 

 

cotelj

Cotel Ernő (1923-1944)

Cotel Ernő (1879-1954) oklevelének megszerzését követően közel 20 évet hengerművekben tölt el. Hengerlési szakcikkei már ekkor érdeklődésre tartanak számon belföldön és külföldön egyaránt. 1923-ban a tanszékre kerülvén átírja a tankönyvek nagyrészét, új jegyzeteket készít a Nyersvasgyártás alapelvei, a Martin-acélgyártás ill. a Hengerlés alapelvei címmel. Megteremti Sopronban a laboratóriumi kísérleti lehetőséget is azzal,. hogy 1929-ben létrehozza a Vaskohászati Kísérleti Intézetet. 1930-ban 2 évre rektornak választják, az Országgyűlésben felsőházi képviselő. A háború után – már mint nyugdíjast – az Akadémia levelező tagjául választja.

 

 

dioszeghyj

Diószeghy Dániel (1944-1946)

Diószeghy Dániel (1900-1969) Balázs István nyugállományba vonulásakor előbb a Tüzeléstan és Anyagvizsgálat Tanszék vezetésére kap megbízást 1938-ban, de közben 1927 óta a Vaskohászattani Tanszéken is tevékenykedik, előadásokat tart. 1944-ben megbízást kap a Vaskohászattani Tanszék vezetésére is, kettős tanszékvezető, amit csupán két évig vállal, s 1946-tól marad a Tüzeléstani Tanszéken. 1957-től félállásban a Tüzeléstani Kutató Intézet igazgatója is.

 

 

 

zsákj

Zsák Viktor (1946-1955)

Zsák Viktor (1889-1967) vaskohómérnöki oklevelének megszerzését követően közel 20 éven keresztül különböző külföldi (ausztriai, tiroli, spanyolországi, norvégiai, romániai, bulgáriai) üzemekben dolgozott, főleg villamos kemencéket üzembehelyező és öntő szakemberként. A Vaskohászattani Tanszékre kerülvén előbb a Tanszék háború utáni igen szegényes gyűjteményét igyekszik kiegészíteni, majd a Tanszék Miskolcra költözködését követően az új laboratórium felállításában tevékeny részt vállal. Jegyzetet készít a Nyersvasgyártás, az Acélgyártás, a Vas-, acél és fémöntés, valamint a Vaskohászati enciklopédia c. tárgyakból, s ugyanezen tárgyak előadója. Egészségi állapotának megromlása miatt 1955-ben nyugállományba vonul.

 

szelej

Szele Mihály (1956-60)

Szele Mihály (1896-1972)-t megelőzően Zsák Viktort rövid időre Simon Sándor váltotta a tanszék vezetésében, 1956 februárjától kérték fel erre a tisztségre Szele Mihályt, aki a Vasipari Kutató Intézet igazgatóhelyettesi státusza mellett félállásban vállalta a tanszékvezetést. Szele professzor a szakágazati vállalatok és felügyeleti hatóságok, valamint az OMBKE együttműködésének eredményes szószólója volt, a hagyományokat ápoló kollegiális szellem hivatott ápolója. A Tanszéken Szele professzor adja elő 1965-ig a Nyersvasgyártás, ill. az Általános kohászati ismeretek c. tárgyakat, 1965-ben nyugállományba vonul, ez azonban csak csökkentett munkatempót jelent, haláláig tovább dolgozik a Vasipari Kutató Intézetben, s az Egyesületben.

 

simonj

Simon Sándor (1955-56, 60-86)

Simon Sándor (1923-1989) széleskörű szakmai-társadalmi tevékenységet végző oktató, végigjárta a ranglétra minden fokát, aspiránstól a rektorságig. Az MTA levelező tagságával rendelkezett. Éveken át vezette a kohászati tanszéki kutatócsoportot, kiemelkedően javította a tanszék ipari kapcsolatait. Egészségi állapotának megromlása miatt 1986-ban nyugállományba vonult.

 

 

 

 

farkasj

Farkas Ottó (1986/87)

Farkas Ottó (1930-) volt éveken át a Vaskohászattani Tanszék vezetőjének helyettese, 1986 év végéjén, amikor Simon professzor egészségi állapota olyannyira megromlott, hogy feladatait ellátni nem tudta, Farkas professzor váltotta fel a tanszékvezetői tisztségben. Rövid időre, mert 1987 év júniusában az önálló Vaskohászattani Tanszék megszűnt, a Vaskohászattani Tanszék, a Fémkohászattani Tanszék ill. az Öntészeti Tanszék integrációjával megalakult a Metallurgiai Intézet, Farkas professzor vezetésével.

 

 


Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet (Öntészet) Tanszék (1872-1987)

Kubacska Hugó (1841-1890) m.kir.bányatanácsos 1872-ben került a selmeci akadémián zajló reform eredményeképp 1872-ben alakult Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet tanszék élére. Kerpely Antal oktatta 1872-ig a Vasöntészet c. tárgyat, de óraterhelése e nélkül is heti 7-8 óra volt, így a reform során keresni kellett olyan személyt, aki tehermentesíteni tudja Kerpelyt. Kubacska Hugó vállalta a Vasöntészet tárgy előadásait, amikor azonban e tárgy szigorlati tárgyként került előírásra, visszaadta e megbízást, s elkerült a helyi pénzverőbe, ahol később annak igazgatójául választották. Így 1876-tól újra Kerpely tartotta ezen tárgy előadásait, viszont úgy, hogy azt beépítette a Vaskohászattanba, így az óraterhelése hetente csupán 1 órával nőtt.

Zsák Viktor professzor, vaskohászati és öntészeti szakoktató

Zsák Viktor professzor, vaskohászati és öntészeti szakoktató

Kubacska Hugó eltávozásával a Fémkohászati enciklopédia és vasöntészet Tanszék is megszűnt.Kerpelynek a selmeci akadémiáról 1881-ben történő távozása után az öntészet oktatása maradt a Vaskohászat és vasgyártás (Vaskohászati) tanszék feladata.

Zsák professzor kiváló öntész szakember is volt, vezetése alatt a tanszék jelentősen megnövelte az öntészet oktatására fordított időtartamot, s első ízben rendezett be formázóanyag-laboratóriumot. Zsák professzor nyugdíjba menetele után több kiváló öntész szakember (Budinszky Tibor, Varga Ferenc, Vereskői János) kapott megbízást az öntészeti jellegű tárgyak oktatására, majd 1959-től Nándori Gyula, a Vasipari Kutató Intézet tudományos munkatársa kapott erre felkérést előbb megbízással, majd 1963-tól egész állású docensként a Vaskohászattani Tanszékre.

nandori

Nándori Gyula (1965-1987)

Nándori Gyula (1927-2005) az Öntészeti Tanszék 1965-ben történő megalakulása óta – amely a Vaskohászattani Tanszékből történő leválással alakult meg – az öntészeti oktatás kiteljesedésén, a gyakorlatias képzés színvonalának javításán fáradozott. 2-3 fiatal tanársegéddel, néhány idősebb üzemi öntész szakemberrel rövid időn belül megteremtődtek a lehetőségei az önálló öntész képzésnek, ennek az iskolának volt Nándori professzor évtizedeken át a mozgatórúgója.
Részletes önéletrajzát itt olvashatják.

 

 

 


Szervezeti átalakulások (1987-2011)

Metallurgiai Intézet a művelődésügyi miniszter 32.068/1997.XI. számú leiratában rögzített határozata alapján 1987. július 1-vel jött létre azzal a célkitűzéssel, hogy az akkori Anyag- és Kohómérnöki Kar 3 legrégebben alakult szaktanszéke (a Fémkohászattani, az Öntészeti és a Vaskohászattani Tanszéke) a klasszikus metallurgia oktatása terén jelentkező újabb feladatoknak egyfajta belső integráció adta előnyök kihasználásával az eddigieknél jobban tudjon megfelelni. A megalakulástól 1995. november 1-ig az intézetigazgatói funkciót Farkas Ottó professzor látta el, 1995. november 1-től 2004. június 30-ig Károly Gyula professzor volt az intézet vezetője.

A Metallurgiai Intézeten belül a Fémkohászattani Intézeti Tanszéket 3 éven keresztül még Pásztor Gedeon vezette, majd az 1990-et követő négy évben Czeglédi Béla irányítása mellett megújultak és kifejlődtek a pormetallurgia, valamint a nemes- és ritkafémmetallurgia tantárgyak. A tanszék személyi állománya az 1980-as évektől kezdve fokozatosan fiatalodott, és 1995-ben a Japánból hazatért Kékesi Tamás vette át a vezetést 1999-ig, amikor újra külföldön folytatta az ultra-nagy tisztaságú fémekkel kapcsolatos kutatómunkát. Ez egyben a tanszék egyre erősödő nemzetközi együttműködését is fémjelzi, amely elsősorban a metallurgia legmodernebb területein bontakozik ki. Az intézeti tanszék vezetését a 2004-es racionalizálásig Török Tamás látta el.

A Metallurgiai Intézeten belül a Vaskohászattani Intézeti Tanszék vezetését is ellátta 1995-ig Farkas professzor, majd ezután 2003-ig Tóth Lajos Attila, 2003/2004-es tanévben Grega Oszkár kapott vezetői megbízást. Tevékenységük során igyekezett a tanszék az ipari kapcsolatait erősíteni, hogy az anyagi nehézségek áthidalhatók lehessenek.

A Metallurgiai Intézeten belül az Öntészeti Intézeti Tanszék vezetését 1990-ig Nándori professzor látta el, Nándori professzort Szalay Gyula követte a tanszékvezetői beosztásban, majd 2000-2004-ig Tóth Levente. Szalay Gyula, ill. Tóth Levente vezetése alatt elsősorban a nyomásos öntés oktató-fejlesztő munkája területén történt előrelépés, s a nemzetközi kapcsolatok ápolása is – főleg németországi társegyetemekkel – példás volt.

A Metallurgiai Intézet létrejöttét egyfajta gazdálkodási kényszer is vezérelte, az előbbi felsorolás szerint intézeten belül 1987-2004 között is megmaradtak a tanszékek, mint tanszékcsoportosulások, viszont kifelé mindenféle jogosultság nélkül, jelentősebb költséggazdálkodási keretek nélkül. Fokozatosan az intézet létszámilag sorvadt, 2004-ben az a döntés született, hogy az intézet tanszékké alakuljon vissza, csökkenő költséggazdálkodási keret mellett. Ekkor jött létre a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék Károly Gyula professzor vezetésével, jelezvén egyrészt, hogy a tanszékcsoportok alapján rendkívül széleskörű továbbra is az oktatási egység oktatási-kutatási feladatköre, s egyre nagyobb hangsúllyal kell kezelni az öntészeti oktatás iránti kiemelt igényt.

A Metallurgiai és Öntészeti Tanszék vezetését Károly professzortól 2006-ban Dúl Jenő, az öntészeti szakcsoport vezetője vette át, majd 2009-től Dúl Jenőt Török Tamás professzor, a fémkohászattani szakcsoport vezetője váltotta. Dúl Jenő idejében érezhetően javult az öntészeti iparral a tanszék kapcsolata, Török Tamás vezetése alatt egyetemünk és a háttér- ipar megújult körülményei között új diszciplínaként jelent meg a felülettechnikai szakterület gondozása, valamint a fém- és fémtartalmú másodnyersanyagok hasznosítása.


A Metallurgiai és Öntészeti Intézet jelene és jövője (2011-)

A 21. század számos új kihívás elé állította a fémes anyagtudománnyal foglalkozó szakembereket, főleg a képzés gyakorlatiasabbá tétele érdekében. Törekvés lett a Műszaki Anyagtudományi Karon a háttéripar erőteljesebb bevonása az oktatásba, amely elsősorban kihelyezett oktatási helyek oktatásba bevonására irányult. Így jött létre egyetemi kezdeményezésre a Dunaferr vezetőinek támogatásával és egyetértésével egy kihelyezett dunaújvárosi tanszék – a Metallurgiai (ISD Dunaferr) Kihelyezett Tanszék – létrejöttére 2010 végén, s 2011-től így a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék ismét intézetté alakult Metallurgiai és Öntészeti Intézet elnevezéssel. Vezetőjéül Török Tamás kapott megbízást 2013-ig, majd 2013-tól Kékesi Tamás. Az intézethez most is tartoznak – nem önálló- intézeti tanszékek: a Kémiai Metallurgiai és Felüttechnikai Tanszék vezetője megalakulása óta Kékesi Tamás, az Öntészeti Tanszék vezetője Dúl Jenő, s Metallurgiai (ISD Dunaferr) Kihelyezett Tanszék vezetője Kardos Ibolya dunaújvárosi anyagmérnök. 


Irodalomjegyzék

1 Gyulay Zoltán: Megemlékezés a selmecbányai Akadémia alapításáról. BKL.Kohászat. 1970. p 433-440

2  Zsámboki László: A Miskolci Egyetem történeti fejlődésének vázlata (1735-1999). 50 éve Miskolcon.    Fejezetek a Miskolci Egyetem történetéből. Miskolci Egyetem, 1999. p.8-16

3  Gyulay Zoltán: Megemlékezés a selmecbányai Akadémia alapításáról. BKL.Kohászat.1970.p.433-440

4  Zsámboki László: 275 éve kezdődött Selmeczbányán a bányászati-kohászati felsőoktatás. BKL.Kohászat.2010.p.27-33

5  Pauer József: A selmecbányai magy.kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia története. Selmecbánya. 1896

6  Faller Gusztáv: A Selmeczi m.kir.Bányászati és Erdészeti Akadémia évszázados fennállásának emlékkönyve. Selmecz.1871

7  Gyulay Zoltán: A magyarországi bánya- és kohómérnökképzés kezdetei. BKL.Kohászat.1964.p.1-7

8  Horváth Zoltán-Nagy Miklós: A magyar kohómérnökképzés története. BKL.Kohászat.1960.p.235-240

9 Károly Gyula: Kohómérnökeink 1872-2007. Minikönyv. 2007.

10 Farkas Ottó: A tanszékalapító Kerpely. BKL.Kohászat.1968.p.245-248

11 Horváth Zoltán: A fémkohászattan oktatásának és a Fémkohászattani Tanszéknek története. BKL.Kohászat. 1959.p. 556-561

12 Nándori Gyula: 100 éves a hazai kohómérnökképzés. BKL.Kohászat.1972.p.386-390

13 Simon Sándor: 100 éves a Vaskohászattani Tanszék. BKL.Kohászat.1972. p.290-397

14 Nándori Gyula: Öntészeti Tanszék létesült a Nehézipari Műszaki Egyetemen. BKL.Öntöde.1968.p.1-4

15 Rövid ismertetők a kohászati szaktanszékekről. BKL.Kohászat 1968.p.7-16, 36-39

16 Farkas Ottó: A Vaskohászattani Tanszék története. BKL.Kohászat. 1959.p.562-569

17 Károly Gyula: 100 éves a Vaskohászattani Tanszék. OMBKE Pályázat.1971.p.

18 Az alma mater rövid története . ME tabló.2010.

19 Gulyás József: A Miskolci Egyetem Kohómérnöki Karának története (1949-1998) ). 50 éve Miskolcon. Fejezetek a Miskolci Egyetem történetéből. Miskolci Egyetem, 1999. p.125-151

20 Károly Gyula: Jubileumi tanszéktörténeti kiállítás a Vaskohászattani Tanszéken. BKL.Kohászat.1972.p.397-399

21 Farkas Ottó:Kerpely Antal, a tanszékalapító.BKL.Kohászat.2008.p.7-8

22 Barlai Béla: Krassai lovag Kerpely Antal önéletrajza. BKL.1916.197-206, 227-239

23 Sobó Jenő: Id.Kerpely Antal, BKL.1907. p.193-200

24 Staudner Jenő-Návay Gyula: A Kerpely jubileum. BKL. 1892.241-245, 245-250.

25 Károly Gyula: Kerpely emlékév dokumentumai .ME.2007.CD.

26 Kozma Erzsébet: Kerpely kiállítás anyagai. Dunaujvárosi Főiskola.2007.

27 Zsámboki László: Kerpely Antal (1837-2007).BKL Kohászat. 2000

Visszatérés a Történet menüponthoz.

Az Intézet Története
Miskolci Egyetem
Mûszaki Anyagtudományi Kar
Metallurgiai és Öntészeti Intézet
3515 Miskolc-Egyetemváros - B/1 III. emelet - Metallurgiai és Öntészeti Intézet, Miskolci Egyetem | Tel.: 46/565-122
E-mail: metont@uni-miskolc.hu
2017 © Metallurgiai és Öntészeti Intézet - Műszaki Anyagtudományi Kar - Miskolci Egyetem - Minden jog fenntartva, beleértve az itt megtalálható anyagok bármilyen típusú utóközlését.